Jakab 4:7-10

Jak4:7-10
(1)Vessétek hát magatokat Isten alá! (2)Álljatok ellen a vádlónak, és az elfut tőletek.
(3)Közeledjetek Istenhez, és majd ő is közelít hozzátok. (4)Tisztítsátok meg kezeteket, ti vétkesek!
(5)Tisztítsátok szentté szíveteket, ti kétlelkűek. (6)Gyötörjétek meg magatokat, (7)gyászoljatok, (8)sírjatok! (9)Forduljon nevetésetek gyászra, örömötök szomorúságra. (10)Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, s majd ő felmagasztal titeket.

1. Alázat, ellenállás, közeledés
1) Vessétek hát magatokat Isten alá!
• Innen indul minden. Amíg én nem jelentem ki, hogy Isten hatalma alá tartozom, addig ő sem tud semmit kezdeni velem.
• Isten nem sérti meg a szuverenitásunkat.
Fil2:5-8: „Az az észjárás (törekvés) legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban is volt, ki Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem azzal, hogy rabszolgai alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát, sőt még akkor is, mikor külső idomban olyan volt már, mint egy ember, megalázta magát azzal, hogy a halálig engedelmes lett, éspedig a kereszt haláláig.”
• Ezt nem számításból, a maga későbbi hasznát keresve tette.
1Kor15:27-28: „Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette. Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.”
(2) Álljatok ellen a vádlónak (diabolosz), és az elfut tőletek.
• Ha nem vetjük magunkat alá Istennek, nem fogunk tudni ellenállni.
• Hogy kell ellenállni? Ahogy Jézus is tette. Isten Igéjével (lásd pusztai kísértés).
• Az ellenállás a magunk erejéből nem megy, csak Isten beszéde által, ami élő és ható.
Ef6.17: „Vegyétek fel ... a Szellem kardját, mely az Isten beszéde.”
(3) Közeledjetek Istenhez, és majd ő is közelít hozzátok.
• Hogy tudnánk mi közeledni, ha Ő nem közeledett volna előbb felénk?
1Jn4:19: „Mi azért szeretünk, mert előzőleg ő szeretett bennün¬ket.”
• Mégis, olyan sokszor várunk. 1Móz3:15, 4:26

2. Önmagunk megtisztítása
• A kétlelkű megtérése, megalázkodása és Istenhez fordulása.
• Kétlelkű: Istennek és a Mammonnak is szolgál(ni akar). (Csak itt és a Jak1:8-ban fordul elő a szó.)
• Kéz és szív.
• A cselekedet és a mögötte levő indulat.
1Tim2:8: „Akarom, hogy a férfiak minden helyen imádkozzanak, tiszta kezeket emelve az égre, haragtól és számítgatástól mentesen.”
• Tehetünk-e többet az elhatározásnál?

3. Örömből szomorúság
• Isten miért akarja, hogy szomorkodjunk?
• bűnös öröm → szent szomorúság → szent öröm
2Kor7:10: „Az Isten szerint való szomorúság más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs megbánni való, a világ szomorúsága ellenben halált munkál.”
• Hasonlóan lesz Izráellel is, de Isten megtalálása mindig örömöt eredményez.
Ama napon... Ám8:10 (Jákób nyomorúsága) → Izráel visszatérése Sionra (Jer31:13)
• Aki Isten akaratának akar engedelmeskedni, és ezért nem szégyell megalázkodni, azt utána Isten felmagasztalja.
• Nem azért, mert megteheti, mert ő Isten, hanem mert ebben is példát mutatott. (Zsid2:9)